Mivel ezzel a ‘62-es Corvair prospektussal teljes lett az első generáció (1960-1964) anyaga, egy kicsit bővebben írok, erről a Magyarországon talán kevésbé ismert típusról.

Az 1950-es évek végére - látva VW bogár, és egyéb európai vagy japán import autók sikerét -  mindhárom nagy autógyártó részesülni akart a  kompakt autók piacából. Az amerikai autókhoz mért kisautók népszerűek voltak a fiatalok, fiatal felnőttek körében, de gyakran használták második autóként is.

1960-ra mindhárom detroiti nagy belépett a kompaktautók világába: A Chrysler a Valianttal, a Ford a Falconnal, a Chevrolet pedig a Corvair-rel. Az első kettő a hagyományos amerikai autóépítést követte (motor elöl, hajtás hátul), a Corvair egészen más volt: a motor hátulra került.

A Corvair létrejötte elsősorban Ed Cole-nak köszönhető, akit 1956 júliusában nevezték ki a Chevrolet általános igazgatójává. Már ez időtájt megfogalmazódott  benne egy új autó gondolata, mely egyszerű, olcsó, könnyen fenntartható, ideális második autó. A Corvair fejlesztése teljes titokban “Holden La Salle II” kódnéven megkezdődött.

1959 október 2.-án bemutatták a nagyközönségnek az új kompakt Chevrolet-t. A teljesen szokatlan konstrukció számos új, amerikai autókban addig nem létező megoldással állt elő: öntött alumínium blokk, léghűtéses, farmotoros kialakítás, független kerékfelfüggesztés mind a négy keréken, valamint ez az első Chevrolet, mely önhordó karosszériával készült.

A farmotoros kialakítás Európában sokkal ismertebb és elfogadottabb volt mint Amerikában. A VW bogár, az NSU Prinz, a Fiat 500, a Renault Dauphine, mind ezen a technikán alapul, de a keleti blokknak is megvoltak a saját farmotorosai: Skoda, Zaporozsec, Polski Fiat 126.

A konstrukció előnye, hogy a hajtott kerekek nagyon jól tapadnak az úton, valamint nem szükséges szervokormány.

A Corvair külső méretei ellenére az utastér tágas lett, a négyajtós szedán 6 személy szállítására alkalmas, a hagyományos felépítéshez viszonyítva szinte sík padlóval.

A Corvair a kezdeti időszakban nagyon jól szerepelt, elérte a megálmodóik célját: úgy tudta növelni az eladásokat, hogy nem a “fapados” nagykocsik vevőit csábította el, hanem az import autók, és kisebb autógyártók ügyfeleit nyerte meg magának. A Chrysler és a Ford ezzel szemben inkább saját vevőit osztotta meg az új típusokkal.

1960 Corvair

Az első évben négyajtós, hatszemélyes szedán és kétajtós, ötszemélyes kupé kapható Corvair, vagy Corvair 700 felszereltséggel

Az 1960-as modellév végére Corvair Monza néven egy sportos, kétajtós kupét dobnak piacra. Az egyedi külső és belső megjelenésű autó a Corvair sportos imázsának megteremtője lesz.

1961 Corvair

Bár 1960-ban a Corvair-t a Motor Trend magazin az év autójává választotta, mégsem hozta a tervezett eladásokat: 300.000 helyett kb. 250.000 talált gazdára, jóval kevesebb mint a hagyományos felépítésű, olcsóbb Ford Falconból.

 

1961-re a Chevrolet szélesíti a Corvair modellpalettát.

A négyajtós szedán (Corvair 500 és Corvair 700), és a kétajtós kupé (Corvair 500, Corvair 700 és Corvair Monza) mellé csatlakozik egy kombi (Lakewood 500, Lakewood 700) valamint egy kisbusz (Greenbrier, Greenbrier De Luxe)

A kombi és a kisbusz esetében is a motor a csomagtérpadló alatt van elhelyezve (ugyanúgy mint a korabeli Volkswagen kisbuszokon). Ez a megoldás természetesen gondos hő és hangszigetelést igényelt. A kombi tulajdonképpen két csomagtérrel rendelkezett: egy kisebb elöl, egy nagyobb hátul.

A Corvair kisbusz haszonjármű változatban is kapható Corvair 95 néven. Dobozos (Corvan) és Pick-Up (Loadside, Rampside) kivitelben.

Év közben a négyajtós szedán is rendelhető Monza felszereltséggel, az alap, 80 lóerős motor helyett pedig felárért 95 lóerős választható.

A rendelhető opciók listáján megjelenik a négysebességes manuális padlóváltó. Ezekkel az extrákkal, sportüléssel a Monza kupé vagány kis sportautó lett, a sajtó és a közönség is szerette, sikerült az összes eladott Corvair számát 300.000-re növelni.

1962 Corvair

Az 1962-es modellévre a Chevy 2 szedánt (Corvair Monza, Corvair 700) 3 kupét (Corvair Monza, Corvair 700, Corvair 500) 2 kombit (Corvair Monza, Corvair 700) és 2 kisbuszt (Greenbrier, Greenbrier De Luxe) tart a kínálatban.

A modellkínálat év közben változott: megjelenik egy kabrió: 1962 Corvair Monza Convertible, valamint év végére a kombit törlik a választékból

1962-ben a széria motor megegyezett a korábbival, az opciós motor teljesítményét 102 lóerőre növelték, de az év igazi szenzációja a tavasszal bemutatott Spyder opció volt, mely a Monza kupéhoz, vagy kabrióhoz rendelhető. Az opció nem más, mint a 102 lóerős motor turbófeltöltővel vadítva. Az így 150 lóerős autóhoz négysebességes váltót is kellett rendelni. A Monza Spyder immár menetteljesítményét tekintve is sportautónak számított.

1963 Corvair

1963-ra apróbb változtatások történtek, de a modellkínálat hasonló mint az előző év végén.

1964 Corvair

A modellprogram:

2 szedán (Corvair Monza, Corvair 700) 2 kupé (Corvair Monza, Corvair 500) 1 kabrió (Corvair Monza) és 2 kisbusz (Greenbrier, Greenbrier De Luxe) 1964 Wagons

Az autón több mechanikai változtatás történt. Az egyik legfontosabb a motor hengerűrtartalmának megnövelése 145-ről 164 köbhüvelykre (2,3 ról 2,7 literre) Ezzel a motorok teljesítménye is nőtt: 80-ról 95-lóerőre, 102-ről 110-lóerőre, a turbós motor teljesítménye nem változott.

1965 Corvair

1965-re a Corvair teljesen megújul, kicserélik a hátsó felfüggesztést, javítják az úttartást, növelik a motorok teljesítményét. Az új karosszéria sportos vonalvezetése igazán vonzó autóvá teszi.

Sajnos azonban a Corvair napjai innentől kezdve meg vannak számolva.

Már az első modellévtől kezdve sokan panaszkodtak a Corvair vezethetőségére, úttartására, sok balesetet az autó számlájára írtak.

1965-ben jelent meg Ralph Nader (ügyvéd, fogyasztóvédő) könyve az  “Unsafe at any speed” (kb. semmilyen sebességnél sincs biztonságban) ami az autógyártók, mérnökök, tervezők, hibáira, az autóipar visszásságaira, nemtörődömségére, irányítja rá a figyelmet. Ebben a könyvben egy fejezetet szentel a Corvair baleseteinek kivizsgálására. Megállapítja, hogy a nem megfelelő guminyomás gyakran vezetett balesethez, az autó könnyen kipördült, irányíthatatlanná vált. Bár a Chevy mérnökei időközben javították az autó felfüggesztését, a könyv sokat ártott az autó megítélésének.

A másik ok a kereslet csökkenésére a házon belüli konkurens sportos - hagyományos építésű - kisautó (Chevy Nova Super Sport) és a Ford Mustang megjelenése volt. Az 1964-ben bemutatott Mustang egy igazi sikertörténet. A Ford Falcon alapjaira épített sportos kompakt autó létre hozta a “póniautó” kategóriát. Megfizethető árú, személyre szabható, sokoldalú autót teremtettek a Ford szakemberei.

1965-ben A Corvair új szériával jelentkezik Corsa néven kupé és kabrió változatban. A Corsa a korábban Spyder néven futó turbófeltöltős modelleket váltja fel, az autók teljesítménye alapkivitelben 140 lóerő, de rendelhető 180 lóerővel is.

A Corvair Monza sportkupé, sport szedán (B oszlop nélküli) és kabrió, a Corvair 500 kupé és szedán karosszériával rendelhető. Az 1965-ös  eladások nem közelítik meg a korábbi 300.000 feletti darabszámokat, de így is sikerül kb. 247.000-t eladni.

1966-1969

1966 Chevrolet Corvair

1968 Chevrolet Corvair

1966-ra az eladások a fentiek következtében jelentősen lecsökkentek, és a drasztikus csökkenés folytatódott 1969 május 14.-ig, mikor is az utolsó Corvair legördült a gyártósorról.

A darabszámok: 104.000/1966, 27.000/1967 15.400/1968 6.000/1969

Az 1967-es, és 1969-es Corvairről nincs külön prosim, a teljes modellpalettát bemutató anyagban van némi infó:

1969 Chevrolet Viewpoint

Az autóból 10 éve alatt összesen kb. 1,8 millió darabot gyártottak. A Corvair-t a mai napig is sokan kedvelik Amerikában, a támadások és a gyenge eladások ellenére sokak szerint egy szerethető, jól kezelhető sportos kisautó volt.

Az autógyártók jó szokásához híven a Monza név a későbbiekben felbukkan a Chevrolet kínálatában.

Corvair a magyar sajtóban

Videók